2007. december
2007. december 22.

Itthon ni
Végre én is hazaértem falura, Udvarhelyre. Ma pedig történt egy olyan érdekes dolog, hogy olyan könyvesboltban jártam, ahol nem árulnak könyvet! (Jó na, összesen három darab volt.) De minden egyebet lehet kapni. Kávéscsészék, gyertyák minden szagban és méretben. Ez a könyvesbolt. Tudom, hogy errefele bármi megtörténhet, de ez már aztán több a soknál! Sajnálatos módon (muhihihi) viszont olyanban is jártam, ahol könyvet is árulnak. Ennek az eredménye meg az lett, hogy kitanulmányoztam: Dosztojevszkij és Pasolini jól megférnek egy táskában. Most itthon csücsükélek, jobb híján filmeket nézegetek és olvasgatok. Várom, hogy bekövetkezzen az a bizonyos "JÓ", amitől a vakációból különleges vakáció lesz. Habár máris különleges, mert eldöntöttem, hogy most az ünnepekkor nem fogom tömni magam semmi olyannal, amivel nem kellene. Ez jót tesz testnek-léleknek egyaránt! ;) Viszont kinéztem magamnak a kamrában egy nagyon finom-szerű bort, nagyon dekoratív, de gondolom, hogy tartalomra is van olyan jó, mint külsőre. Megtartom valami finom-szerű alkalomra! Nektek jó fesztenezést és feszedezést, csingilingivel, vagy anélkül!
2007. december 15.

Áj kan szpík, jesz áj dú!
Tudom, hogy szombat van, de ma reggel 6:30-kor kellett kelnem. Fele se tréfa a dolognak, mivel nyelvvizsgáznom kellett. Idejében eldöntöttem, hogy ha államvizsgázni akarok, akkor szépen nekifogok még most, aztán nyárig csak összejön valahogy. Nem az a típus vagyok, aki be szokott szarni a vizsgáktól, inkább az ingerelt, hogy olyan korán kell felkelni. Na meg az, hogy az éjszaka vettem észre, hogy az egyik aktából nincs fénymásolat, ami viszont kelleni fog majd, felmutatás/otthagyás végett. Hajnalban meg ugye milyen xeroxost találok én nyitva... Lesz valahogy, gondoltam, majd úgyis szépen a titkárságra kell menni (a közgázra, megjegyzem), és ott majd nagyon kedves nénik lesznek, akik két kávékorty között nekem lefénymásolják, ha úgy óhajtom. Na persze!
A felkeléssel nem is volt gond, még kávézni is tudtam. Nagyon büszke voltam magamra, hogy időben odaérek, még könyvet is vittem magammal, hogy ha a titkárságon hamar végzek, nehogy unatkozni találjak. Elvágtatok a közgázig, feltépetek a titkárságra, ahol ijesztő tömeg fogadott. Voltak vagy kétszázan. Persze nem álltam be a sor végére, hanem besündörögtem elöl, azért, hogy jól elutasítsanak a fénymásolat hiánya miatt. Kérdem, nem lehetne itt lemásolni? Neeeem, menjek, keressek máshol fénymásolót. Szerencsére a földszinten volt egy objektum, ahol másoltak is. Visszarohantam, persze megint nem a sor végére, hanem rögtön a titkárság ajtajához, és végre sikerült elintézni. Ezután tényleg kezdtem unatkozni. Elő is vettem a könyvecskémet, és kényelmesen belemerültem. Volt mellettem egy fiú, ő is belemerült egy könyvbe. Bocsánat, A KÖNYVBE. Ugyanis ő a Bibliát olvasta. Én meg egy Jelineket. Bizonyára elpirult volna, ha a könyvem felé pillantott volna, és netán magyarul is értett volna. Volna volna volna. De szerencsére nem.
Egyetlen ismerős arc sem volt. EGY SEM! Bő félórás késéssel valahogy kinyitották a termet, hatalmas tömeg tolult be. Valahol a magasban én is kaptam helyet, gondoltam, hogy a faszkivan, innen nem fogom hallani majd a kazettás részét a dolognak. Szerencsére kiderült, hogy ez a terem csak a közgázasoknak van, így én és még egy másik csávó átdeportálódtunk egy kisebb terembe. Na, vajon ki volt ott az egyik felügyelő? Vajon, vajon? Hát az én „kedvenc” volt angoltanárnőm. Aki, mint utólag kiderült, igenis kedvelt engem, csak én nem kedveltem őt. Óóó, már kedvelem! Az irkálósdi egész egyszerű volt, csak nagyon idegesített mellettem az alak, akivel utólag jöttünk be. Mindegyre informálódni akart, így szokott ez ugyebár lenni. Csak nem hagyták neki, így szokott ez is lenni. Errefel (ez még engem is meglepett) feltette a headsetjét, és ott kezdett miskurálni. Finoman rászólt a két tanárnő, hogy ne haragudj fiúka, de vizsgán ilyesmit nem szabad! Tényleg? Ki gondolta volna… Ezután következett a szóbeli. Közben kezdtem elég szarul lenni. Nem volt akihez szólni egy szót, nem volt senki, akivel meg lehetett volna beszélni a dolgokat… Álltunk tömegesen a folyosón, vártuk a sorunkat. Mindig meg tudnak lepni ezek a közgázasok. Ennyi szószátyárkodás, üres locsifecsi, cicus-micus egy helyen… Én meg éreztem, hogy nem bírom tovább, pedig muszáj. Közben sikerült megfigyelnem, hogy az ötvenen túli hölgyemények nem túl jól bánnak az alapozóval. Mindegyiknek olyan természetellenes aranybarna pofája volt, hogy az már röhej! Persze mindegyikük fontoskodott, mert ők titkárnők az épület C1RT566XXXZ szárnyának a 354YR1 irodájában. Aztán persze nem maradhatott el a szokásos szatír-jelenség sem. Egy grandiózus méretű, sárga kabátos, kopac fickó. Szabályosan ment körbe-körbe, vizenyős szemeivel minden hamvas női arcot megbámult, és mindig azokat a kitűzött információkat bámulta a falakon, ahol éppen állt valaki. Aztán meg gyanúsan ide-odasandított. Kellemetlen lehet, hogy egy kis „élvezetért” még szombaton is fel kell keljen, és közintézményeket kell látogasson.
Szófosás befejezve: valahogy én is sorra kerültem. Két tétel volt. Az egyik maga a tökély, mintha pont nekem tették volna félre. Az Oscar-díjakról kellett beszélnem, elég általánosan. Ennél jobb már csak egy Haneke-tétel lett volna. Muhihihihi! Kissé azért nyekeregtem, mire odakerültem, túl hamar leállítottak, időm se volt belejönni. Aztán húztam még egy tételt: politika rendszerek. És ők kérdeztek. Nabazmeg. Tudtam, hogy nem mehet ennyire simán a dolog. Hát igen, az élet irónia-faktora csodákra képes. De legalább lejárt, és remélem, hogy sikerült is. Pár napon belül meg is lesz az eredmény.
Még nem sikerült kialudnom magam, integet is paplan úrfi!
2007. december 2.

Vaegy jó szó az Angyalhoz.
Még nem írtam levelet az angyalnak, de lassan fontolóra kell vennem, hogy mit foglalok majd bele. Már úgyis régóta érlelődik, most közzéteszem a demo-listát, Kövi Sára kívánságára (is). Szóval, szeretnék magamnak:
- több emberséget
- sok-sok toler-o-meter kupont, amivel akkor növelhetem a tolerálóképességem, amikor csak jónak látom
- több kitartást (legalább a tanulmányaim terén)
- egy kis magabiztosságot (igen, rámfér...)
- egy kis szeretetet (és nemcsak...)
- egy csupornyi lelki és testi nyugalmat
- otthoni atmoszférát
...nem muszáj pont Karácsonyra megkapnom, de úgy... mihamarabb, ha lehet.
Opcionális:
- eredeti Haneke DVD-csomagot (ott az Amazonon, kedves kisjézus!)
- a Truffaut könyvet, Taschen kiadásban
- egy ládányi Smirnoff Ice finomságot
És ennyi. Nem kell sem Volvo, sem pénz, tartsd meg magadnak! Vagy vidd olyan helyre, ahol igazán szükség lenne rá. Te Angyalka, igazán leeshetne már a hályog a fehér szemedről. Minek kell Karácsonykor is a gazdagokat kényeztetni? Ők amúgy is egész évben dúskálnak mindenben, minek árasztod el őket Karácsonykor is minden őrültséggel? És miért nem látogatsz el a szegényebb vidékekre is? Inkább nem kell nekem semmi. Mennyi év eltelt a pályafutásod kezdete óta, de nem tanulsz semmiből. Ezennel megkérlek szépen, hogy ülj le a laptopod elé, és játssz legalább egy kicsit ITT. Juttasd egy kis eledelhez a rászorulókat. Ez amúgy mindenkire érvényes, aki ezt olvassa, nemcsak Rád.
Ti amúgy mit szeretnétek?
« 2007. november 2008. január »