
Szó szerint meglestük egymást, nagyjából csak leselkedtünk óvatosan. Legalábbis én. Jó volt, nem azt mondom, hogy rossz volt, csak valami nagyon csudafurcsa volt. Maga az ötlet nagyon tetszett, hogy találkozzunk és beszélgessünk, ezért is mentem el. Az nem tetszett, hogy volt olyan is, akinek nem volt blogja, mégis többet beszélt mint összesen azok, akik rendszeresen blogolnak. Sokmindent szerettem volna mondani és kérdezni, sok bloggerrel szerettem volna egy kicsit elbeszélgetni, de valahogy erre nem adódott lehetőség. Még nagyon szívesen beszéltem volna Kövi Sárával, és Nellivel is váltottam volna pár szót, mert nekem igazán jólesett, hogy láthattam őket, hogy ők is ott voltak. De sajnos ez nem történt meg. Réku is nagyon elnyerte a tetszésem, olyan feszélytelenül kedves tudsz mosolyogni, hogy az már a csodával határos! Az sem vitte fel a szülinapi morálom túlságosan, hogy Tihi eleinte nem szólított sehogy, csak Ő-nek, majd végül kisütött, hogy EnikŐ, igen, "EnikŐ, most te jössz". Először is bemutatkoztam, és amúgy is Emőke néven "futok" a blogok között, úgyhogy nem hiszem, hogy ennyit nem tudott volna megjegyezni. Majd valahogy feldolgozom a traumát.
Péternek és Robinak viszont nagyon örültem! :)
Olyanok is voltak, akiket már ismertem, vagy láttam máskor-máshol, így nem esett nehezemre összemosolyogni Sacival, és érdeklődéssel figyelni Bence szavait is. Csabát is láttam már egy másik blogos előadás során, neki aztán jól működik a mondókája, az biztos! De ne érts félre, semmiképp nem zavart! Edit Évát is láttam már itt-ott, úgy tűnt, mintha a beszélgetés vége fele megbánta volna, hogy ilyesmit szervezett (szerintem).
Lolka volt az, akinek kevésbé olvastam a blogjait, ráadásul nem is ismertem, úgyhogy őt is elég nagy érdeklődéssel figyeltem. És még volt egy Lány, aki késve érkezett, ezért sajnos nem mutatkozott be, ezért őt sem ismertem, és most sem ismerem!
Szerintem ami teljesen fölösleges volt az az, hogy olyan kérdésekre keresni a választ, hogy ki miért blogol, mit blogol, személyes vagy tematikus, létezik-e blogetikett, miért moderálunk dolgokat... Mert ez az egész blogos műfaj túlságosan is személyes ahhoz, hogy ilyemire kelljen keresnünk a választ. Azt írsz, amit akarsz, arról írsz amit akarsz, és úgy moderálsz, ahogy akarsz. Még csak az kéne, hogy blogregisztrálás előtt is legyen egy jóóóó nagy oldalnyi "Termens of Use" amit nem fogadunk majd el, mert nem érezzük képesnek magunkat ahhoz, hogy majd be is tartsuk.
Mindenképp jó ötlet volt ilyesmit szervezni. Talán az nem volt szerintem jó ötlet, hogy kötött kérdések mellett kötöttebb beszélgetés alakuljon ki. Mindenkinek túl sok volt a mondanivalója és abból csak nagyon keveset oszthatott meg a többiekkel (legalábbis úgy tűnt). Ahogy Saci is, én is támogatom a jövőbeli blogos összeröffenéseket, de csak így kötetlenül, szabadon kellene ezeket a beszélgetéseket megszervezni, nem feltétlenül körbeülve, hanem alkalmat adva arra, hogy a bloggerek egymás között is megbeszélhessenek bizonyos dolgokat (azaz kocsmában vagy valami hasonló). Legalábbis én így szeretném.
(És igyekeztem nem kicsinek és esetlennek érezni magam, noha én voltam a legfiatalabb mindenki közül.)
Kedvenc magyar szavam (tudom, hogy összetett, de akkor is!) a vérlázító.
Minden benne van.
Neked mi a kedvenc (magyar) szavad?